A fogászatban felhasznált anyagokkal szemben megfogalmazott egyik legfontosabb követelmény a biokompatibilitás (biokompatibilis = az élő szervezettel kölcsönhatásba nem lép, arra káros hatást nem gyakorol). Az amalgám visszaszorulásával azt gondolhattuk fogászatban felhasznált anyagok már nem tekinthetők károsnak. A manapság elterjedt műanyag alapú fogászati anyagok (pl. tömőanyagok, cementek) biokompatibilitása azonban a legújabb kutatások szerint még koránt sem tökéletes.
A legfrissebb kutatások szerint a műanyag alapú fogászati anyagok (kompozitok*, cementek) polimerizációs aránya mindössze 38-65%, azaz az építőkövek közel fele eredeti állapotában marad. Ez ugyan a fizikai tulajdonságaikat nem befolyásolja (tehát kiváló tömés készíthető belőlük), ám a gond ott van, hogy mivel a polimerizációt követően a szerves molekulák (BisGMA, TEGDMA, HEMA) közel fele kötetlen állapotban marad, azok idővel a szájüregbe juthatnak.
*kompozit=műanyag alapú tömőanyagok
